Figyelem!



A HungaricumShop.com elkötelezett híve a kulturált alkoholfogyasztásnak. Szeszesital fogyasztása és árusítása 18 éven aluliak számára a törvényi előírásoknak megfelelően tilos. Sajnos így kiszolgálni sem tudjuk őket.



Elmúltam már 18 éves

Telefonos
rendelés:
+36 30 955 0558

Bejelentkezés



Elfelejtett jelszó • Regisztráció

Főoldal  •

Kínálatunk  •

Rólunk  •

Üzletünk  •

Galéria  •

Magazin  •

Videótár  •

Kapcsolat

ENG  • HUN

Kedves Vásárlóink! Üzletünk jelenleg legközelebb 2018. február 5-én nyit, de természetesen addig is fogadjuk megrendeléseiket.

A bor illata

 

Az esemény, amelyről szeretnék most beszámolni már nem a legfrisseb, még decemberben történt, de elnézve a jelenlegi márciusi időjárást talán még sikerül visszaadni a hangulatát. Bár lehet, hogy egy zárt térben megrendezésre kerülő borkostolónak nem feltétlenül tartozéka a havazás...

 

Szóval még a karácsonyi vásár idején meghívást kaptam a Terroir Club által megrendezésre kerülő borkostolóra és bor illata kiállításra. Azaz nem is én, hanem személyemben a HungaricumShop-ot érte ez a megiszteltetés és a kellemes meglepetés. Természetesen igent mondtam a cég nevében és a megadott időpontban beléptem a Gerbeaud Cukrászda ajtaján, mely méltó helyszínéül szolgált a már elnevezésében is érdekesnek és szórakoztatónak ígérkező rendezvénynek.

 


 

A ruhatártól való távozás után már vettem is volna az irányt az emeletre, amerre a nyilak és a vonuló emberek jelezték a nemes italok forrását. De mielőtt még a lábam az első lépcsőfokra tettem volna két csinos hölgy szólított meg, akik kedvesen felhívták a figyelmemet, hogy a földszinten is érdemes elidőzni egy kicsit, hiszen itt is találhatók kelyhek, bár azok nem egészen Bacchus isten mennyei italát rejtik magukban, de ennek ellenére nem hinnék, hogy csalatkoznék... Ilyen bevezető után nem volt meglepő, hogy „szakmai” kíváncsiságom felülkerekedett és beléptem abba a terembe, melynek bejárata fölött a következő felirat  volt olvasható – A BOR ILLATA!

 

A teremben egy hosszú asztalon végig poharak sorakoztak, mintha csak a szent grált kellene kiválasztania az arra érdemesnek. Azonban az emberek nem az ajkaikhoz emelték a poharkat, hanem mély meghajlást követően az orrukat mártották a „kelyhekbe”. Egyértelművé vált mit jelent az írás az ajtó fölött. Itt nem a borokat, hanem azok illatát kóstolhatjuk végig pohárról pohárra!

 

 

 

Az asztalokon sorban egy úgynevezett illatkorong alapján osztályozták a borokban fellelhető illatmintákat. Az egyes kategóriákon belül számos illatfajta sorakozott. Az ember nem is gondolná, hogy ennyire változatos összetételű lehet a különféle borok karaktere. Igazán kíváncsi lettem, vajon mit rejtenek a lefedett poharak!

 

Az egyes csoportokon belül számtalan illattípus sorakozott, én az alábiakban azokat szereném kiemelni, amiket eddigi életem során felismerni véltem az általam oly kedvelt italban. A sort a gyümölcsös aromákkal nyitottam:

 

 

 

Kétségtelen, hogy a gyümölcsök között találtam a legtöbb ismerős jegyet, amivel eddig borkóstolás közben az ízlelőbimbóim találkoztak. A citrusfélék szinte teljes választékát kipipálhattam. A narancsot, mandarint, citromot, zöldcitromot biztosan felismertem, egyedül a grapefruit maradt ki. A többi közül a málna, alma, szilva, talán ribizli és érdekes módon a licsi nevű gyümölcs illata volt ismerős. A felsorolásban szerepelt még füge, ananász, banán, szeder, eper, de ezekben bizonytalan voltam.

 

A növények közül a vágott fű illata azonnal kellemes nyári estéket idézett fel bennem, kezemben egy pohár jó borral.  A dohányhoz kétség sem fért, bár itt meghamisíthatta a mérést, hogy egy-egy korty mellé bizony jó párszor rágyújtottam, így lehet, hogy csak a füst aromájának emléke keveredett a számban a bor ízével. A meglepetés zöldség a zellerszár volt, de minden bizonnyal találkoztam már vele borban, viszont a paprika nálam kiesett. Az olajos magvakból a dió és a mandula került bejegyzésre személyes repertoáromba.

 

 

 

A fűszerek közül szintén sokra emlékeztem. A bors, gyömbér, szurokfű, fahéj és vanília aromák szépen beazonosíthatóak voltak. Meglepetésemre az ánizs is ismerős volt valamint a grillázs, amiről addig csak sejtettem mi is igazából.  A virágok közül az orchideát és bodzát igen, de érdekes módon a rózsa és a kajszibarack illatát kevésbé tudtam a borokhoz társítani. Hangsúlyozom, ez pusztán az én tapasztalatomon és emlékezetemen alapuló szubjektív válogatást jelenti! Ráadásul már az orrom sem a régi...

 

 

 

Ezután az elnevezésében egy kissé bizarr kategória következett, az animális azaz állatias szagok! Miután közelebbről is megvizsgáltam ami ide tartozik már nem is volt annyira különös, inkább tanulságos, hogy akár egy kis halat, fokhagymát vagy füstölt húst is ízelhetünk egy korty borban, nem beszélve az istállószagról vagy az erjedt káposztáról!

 

 

 

Az illatok tárháza azonban nem ért itt véget és egy másik kellemesnek nem feltétlenül nevezhető kollekció került a terítékre, ami a vegyszer-gyógyszer besorolás megnevezést viselte. Volt itt vaj, gyomirtó, permetszer, égetett gyufa (gondolom a foszfor miatt). Arról nem kaptam ugyan felvilágosítást, hogy ezek az illatok vagy inkább szagok hibának számítanak-e, de feltételezem nem aratna nagy sikert egy olyan bor, melyet a szakértő mondjuk így jellemezne: Az erjedt káposzta kiválóan harmonizál az istálló szagával, a gyomirtó bódító kipárolgása pedig csak egészen finoman hatol át a nedűn, mintegy kiteljesítve ennek a testes bornak az összetéveszthetetlen karakterét. Nyár esti mélázáshoz melegen ajánljuk!

 

 

 

A minerális jegyek, mint például a tufa, kréta vagy éppen a bazalt  elég jól felismerhetőek egy igazi jó kézműves borban, tehát mindenképpen indokolt a terroir jelentőségéről beszélni.* A pörkölési aromáknál a barikolt borokra gondol elsősorban az amatőr borrajongó, aki persze itt is találkozik egy-két furcsasággal. Az égetett, szőr vagy a bakelit mindenképpen egyedinek nevezhető, hogy finoman fejezzem ki magam.

 

És ekkor ért a következő meglepetés, mert kiderült a fenti illatok, ha közülük nem is mind nevezhető kellemesnek, azért elfogadottak egy-egy bor tekintetében. Ugyanis a terem végében egy félreeső asztalon sorakoztak az igazi a „keserű” poharak, az utolsó kategória, illathibák megnevezéssel!

 

*Terroir: Önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent. Gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt jelöl.

 

 

 

Itt a szervezők kissé megnehezítették a dolgot azáltal, hogy a cetliket lefordítva helyezték rá a poharakra és a vendégek eddigre már feltehetőleg kellőképpen kifinomult szaglószervére bízták a kellemetlen szagok azonosítását. Fontos, ha egy bornak dugó-, kén-, ragasztó- esetleg eceteszaga van akkor az nem érdemli meg a bor elnevezést tőbbé és a lőré kategóriába soroltatik!  Ahogy a az alábbi képen is látható, aki tisztességgel végisszaglászta az illatkorongot, az  a  téma igazi szakavatott professzorává vált!  smiley

 

 

 

A kóstoló

 

Miután szaglóhámjaimat teljesen kielégítettem az illatorgiával, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy ízlelőbimbóim is részesüljenek némi gyönyörben. Reméltem az emeleten a fentebb felsorolt aromák legjavát tálalják majd számomra a kóstolás során. A termekben, a pincelátogatásokhoz, bortúrákhoz hasonló hangulat hatotta át a Gerbaud cukrászda emleti termeit. Ez a kellemes miliő elsősorban a megjelent jónevű borászoknak illetve az eseményre látogató kedves vendégeknek volt köszönhető. A lenti elmélyült szaglálódás és áhítatos csendet itt felváltotta a kedélyes beszélgetés és a poharak csilingelése. Belecsöppentem a társasági életbe! Természetesen szigorúan a HungaricumShop megbízásából! Végig sorakoztak a terülj - terülj asztalkák, már csak el kellett indulnom egy úton...!

 

 

 

Nem sokáig kellett tépelődnöm, ugyanis egy kedves vendég, látván a bőség zavara okozta pillanatnyi elbizonytalanodásomat, megadta a tuti tippet, kóstoljam meg a Ráspi borászat remekeit! Önkéntes kalauzommal együtt elindultunk hát a kiszemelt asztal felé, aki eközben bevallotta nekem, hogy számára a Merlot a nyerő és higgyem, el én sem csalódok majd benne.

 

Mielőtt bárki is precíz szakmai elemzést várna tőlem, szeretném előrebocsájtani, hogy erre mint laikus borkedvelő vállalkozom. Bár nem kerülhetem meg, hogy arányokról, harmóniáról, tanninokról és ásványosságról vagy gyümölcsösségről beszéljek miközben megpróbálok egy bort jellemezni, azért ha valaki komolyan utána akar nézni az írásban szereplő boroknak, annak az interneten kiváló szakértői vélemények és elemzések állnak a rendelkezésére a borízlelés nagymestereinek tollából. Én csak minél több ember számára szeretném ismertté tenni ezeket a nagyszerű borászokat és a boraikat és közben a saját élményeimet és szerény véleményemet is megosztom, ha méltónak talál rá a nagyérdemű borissza olvasókör.

 

Tehát egy pohár Ráspi Merlot-val kezdtem a kóstolást, ahogy azt ajánlották. Valóban jó bornak találtam főleg gyümölcsös jegyekkel mellette kellemes savakkal. Kiváló kompromisszum férfi és nő között, az első randi, vagy találkozók alkalmával jó indítás. Ezután jött a kékfrankos, ha jól emlékszem 2009 évjárat. Ez már olyan igazán nekem való vörös volt, kicsit markánsabb savakkal és füstös ízzel. Egyébként is nagy kékfrankos barát vagyok, ebből pedig érdemes tartani otthon néhány palackkal! Nálam végezetül se egyik se másik, hanem egy harmadik bor lett a nyerő, mégpedig a Ráspi Kopár Cuvée. Na erre a cuvée-re mondom én azt, hogy egyben van! Nem chardonnay-t vagy kékfrankost érzek ki belőle, hanem mintha egy új fajta vörösbort kóstolna az ember és a borok házasításának azt hiszem ez lehet az egyik kiemelt célja. Mikor pedig a palackárat is megtudtam, kb. 2000 forint, szinte a keblemre öleltem. A sor végére maradt a Ráspi féle nagyágyú borok közül a Reservatrol* Kétségtelenül  a legnagyobb bor volt, amit az asztalnál kóstoltam,  de már egy másik, magasabb osztályban játszik, azok között a borok között, amit az ember csak kivételes  alkalmakkor nyit fel, mint egy ékszeres ládikót és gyönyörködik a szebbnél-szebb kincsekben.

 

 

 

*A resveratrol (trans-3,5,4'-trihydroxystilbene), a kék szőlőfajták héjában megtalálható, nem flavonoid típusú, a polifenolok közé tartozó vegyület . Néhány éve került a tudományos érdeklődés középpontjába. Ma már hatékony antioxidánsként , rák megelőzőként , és fitoösztrogénként tekintenek rá a tudósok.Bár más növényekben is elő-előfordul, de legnagyobb mennyiségben a szőlőszemek héjában található meg, A borok resveratrol tartalma attól függ, hogy a szőlőhéj mennyi ideig van kitéve az erjedésnek. A szőlőlé, ami nem egy erjesztett ital, nem jelentős resveratrol forrás. 2,5 dl vörösbor átlagosan 640 µg resveratrolt tartalmaz, Mivel a bor a legjelentősebb resveratrol forrás, amihez csak az étkezés során hozzájuthatunk, a kutatások középpontjában is ez áll.

 

 

A következő kiszemelt célpontom a Somlói Apátsági Pincészet volt melynek asztalához Ráspiétól pontosan egy lépést kellett megtennem.  Nem a lustaságom miatt döntöttem mellettük, hanem azért mert a somlói fehérborok, azon belül pedig ez a borászat az egyik nagy kedvencem, nem véletlen hát, hogy a hungaricumshop borkínálatában is helyet kaptak. Kezdett bennem tudatosodni, hogy itt valóban az ország élvonalába tartozó pincészetekkel és borokkal találkozhatom, persze a teljesség igénye nélkül!

 

Az Apátság Pincészetnek gyakorlatilag minegyik borával meg vagyok elégedve, éppúgy mint a Somló- hegy adottságaival. Jómagam nagy barátja vagyok a jóféle olaszrizlingnek és az asztalnál kóstolt tétel nem is okozott csalódást. Kellemes, friss, üde zamatú bor, ami nem akar többet mutatni mint ami egy jó rizlingtől elvárható, de ott kiválóan teljesít. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy a baráti beszélgetések, nyári esték bora sőt, szerintem kicsit még több is! A nagy kedvencem a pincészettől a Furmint és a 2011-es évjárat most sem okozott csalódást. A gyümölcsös és ásványos ízek, illatok keverednek egy savas, száraz fehérborban markáns ugyanakkor kiváló arányban. Nemes, férfias bor a „Na, ehhez mit szólsz?” kategóriából, amit csakis az arra érdemeseknek bont ki az ember.

 

 

 

Sajnos nem volt időm és kapacitásom sem, minden borász és pincészet minden borát végigkóstolni. Ezért egyrészről igyekzetem az általam már ismert termelőket leellenőrizni, hogy vajon még mindig olyan jó bort készítenek e (igen!) illetve hagytam magam meggyőzni a benyomás vagy és az ajánlások által. Nagy örömömre összefutottam egy kedves volt kolléganőmmel, így tehát társaságom is akadt a kóstolóegy jó idejére. Kata volt az, aki felhívta a figyelmem  a meghívott külföldi vendégborászokra a sarokban. Az olasz-szlovén határon fekvő goriziai Radikon borászat Pinot Gris-je hagyott bennem maradandó emléket. Karakteres, mégis rendkívül elegáns bort kóstoltam benne, melynek a magyartól eltérő stílusa egy valódi üzenet volt a palackban az Adria mellől.

 

 

 

A balkonon való rövid levegőzés után felfrissülve tértem vissza a nemes küldetésemhez, a minőségi borok vizsgálatához vagyis az asztalokhoz.

 

A  második menetet tokaji borokkal indítottam azon belül is a Pelle pincészet Zsófia cuvéevel ami a pálinkáiról ismert Pelle László mádi pincéjében a saját birtokon termelt sárgamuskotály és furmint fordításából és kései szüretelésű hárslevelűjéből készült házasítás. Bájos, elbűvölő meglepetés Tokajból! Azt hiszem csokoládé helyett én ezt választom desszertnek. A Szent Tamás Furmint igazán nagy hatást gyakolrolt rám és nem csak az alkoholfoka miatt (13,6%). A bor  még a 60-as években telepített furmintültetvényről lett szüretelve, ami már előre felkeltette a kíváncsiságomat. Gyümölcsös, kissé savas amelyen érződik a hordós érlelés, azonban egyik íz sem tör túlzottan előre, szép harmonikus Furmint. Őszinte elismerésem!

 

A másik a Barta pince Öreg Király Furmint-muskotály kései szüretelésű cuvée-je volt soron, amit határtalan örömmel emeltem újra ajkaimhoz. Itt is sorolhatom a  jelzőket, hogy virágillatú, gyümölcsös muskotály és a többi. Maradjunk annyiban, a földi gyönyörök maximuma felé közelít és igazán büszke vagyok, hogy ez a bor illetve társai a mi oldalunkon is elérhetőek.

 

Kóstoltam Szászi Endre Szent György hegyi Cabernet Sauvignon-ját a Badacsony mellől, melynek keresztségben szerzett neve „Bitang” azt hiszem mindet elárul. Kemény férfias vörösbor és nem tudom miért, de kortyolgatás közben olyan benyomásom támadt, mintha egy középkori majorságba kerültem volna, körülöttem erdők és az udvaron jószágok. Egyszerre volt erőt adó és megnyugtató ez a hangulat.

 

És ekkor belefutottam nagy szerelmembe Juliannába! Itt engedjék meg hogy egy híres sommelier szavait idézzem az imádott hölgy jellemzésére: „Intenzív aranysárga megjelenés. Illatában jázmin, gyöngyvirág és rózsa aromája kavarog, édús szőlő, grapefruit és sárgabarack társaságában. Kóstolva félédes érzetet kelt, savai elevenek, teste valami egészen elképesztő koncentrációt mutat. Alkoholja éppen csak mutatja magát ízben, kedvesen támogatja a testet. Ez egy egészen különleges karakterű nedű, ami bizonyos értelemben át is lépi a bor határait és egy következő szintre juttatja mindazt, amit számunkra jelent: szaftos-zamatos gyümölcsélmény. (Kovács Antal - sommelier)” Hát nem erotikus?

 

Következtek az egri borok.  Pók Tamástól a Nagy-Eged kékfrankos egyszerűen lenyűgözött. Kellően testes és savas bor erdei gyümölcsös ízekkel. Az eljárás, ahogy Pók Tamás és Szűcs Böbe  készítik a borokat teljes mértékben tükrözi a természet szeretetén és tiszteletén alapuló életszeméleletet melyet  képviselnek. De hát, hogy is lehetne ez másképp? A szőlőt kézi csömöszöléssel erjesztették, majd préselés nélkül 20 hónapra fahordóba tették, ahonnan szüretlenül került a palackba. A címkére pedig a Bükki Nemzeti Parkban  megtalálható védett havasi cincér rajza került. Nagyon megszerettem ezt a bort!

 

 

 

Az ostorosi Orsolya pince 2011-es Olaszrizlingje és Egri Leánykája tökéletes  választás volt vörösborok után felüdülésképpen, bár sajnáltam kissé, hogy a vörösboraik ez alkalommal kimaradtak számomra. A rizling száraz, ásványos kissé savas, a leányka szintén bár némiképp testesebb bor gyümölcsös ízjegyekkel.

 

A következő asztalon egy régen várt borász a vajdasági-szerémségi Maurer Oszkár borai sorakoztak. Azaz csak sorakoztak volna, ha eddigre ki nem itták volna a készletüket. Pedig az 1880-ban telepített szőlőből készült kadarkát már régóta szeretném megkóstolni! Szerencsére maradt még egy tétel nevezetesen a Szerémi Siller Táncos dűlő 2010, ami kékfrankosból és a pinot noir-ból áll össze 6:4 arányban. Nem sokszor ittam sillerbort így örültem a lehetőségnek, főleg, hogy két, általam  igen kedvelt vörös fajtából állt össze valahol a rozé és a vörösbor között félúton. A kellemes meglepetés kiülhetett az arcomra, mert a két fiatal kóstoltató büszkén mosolygott vissza rám mikor felnéztem az első korty után. Remélem legközelebb az a nevezetes kadarka sem marad el!

 

Vége felé közeledett a rendezvény de még hátravolt a nagy kedvenc, Karner Gábor mátrai borász kékfrankosai, nevezetesen a szűcsi, a vitézföldi és a tavaszföldi. Nem tudatosan hagytam a utoljára, de jobban nem is végződhetett volna ez borkostolós este mint egy pohár jóféle kékfrankossal Karner Gábortól! Ismervén kiváló borait, meg sem lepődtem, hogy szinte megrohanták az asztalát az utolsó percekben is, így egy kisseb borbarát kompánia kerekedett akik és úgy tűnt, el sem akarnak menni az asztaltól.

 

Kezemben egy vitézföldivel tekintettem vissza a lassan kiürülő termekre és az elmúlt estére az illattárlattól végig a kóstolási procedúráig. 

 

 

 

A helyszín, a  Gerbeaud Cukrászda méltó helyszíne volt sőt, az épület eleganciája még emelte is a rendezvény fényét. Túl e kellemes borokon és hangulaton, igazi megelégedettséggel az töltött el, hogy körülbelül 20 év alatt, a rendszerváltás óta milyen nagy utat is tett meg a  magyar borászat és a gasztronómia. Számos borász, egy új nemzedék nőtt fel akik a nagyhírű magyar minőségi bortermelés feltámasztását pontosabban újraalkotását tűzték ki maguk elé célként és azt kell mondjam, törekvésüket igazi siker koronázza  a születő borokban. Ma már az olyan egyesületek, vállakozások mint a Terrorir Klub igazi csúcsborokkal jelenhetnek meg a nemzetközi piacon és egyre nagyobb meglepetést okoznak az francia, olasz esetleg spanyol borokra szocializálódott borkedvelő közönség körében az egyre nagyszerűbb magyar borok.

 

Nem a levegőbe beszélek, magam is ismertem egy hazánkban élő amerikait aki nagyon szerette a bort, de előtte sossem vásárolt magának hazait, mindig csak külföldit, egyszerűen nem hitte, hogy egy kelet-európai kis ország fel tudná venni a kesztyűt. Látni kellett volna a hatalmas meglepetést és az elkerekedett szemeket, miután megkóstolt egy kiváló egri kékfrankost. Mondhatni, nem hitt a nyelvének! Természetesen azóta rendszeresen vásárol magyar borokat...

 

Jó látni ezeket az előremutató folyamatokat, mint ez a rendezvény is,  a dolgok lassan-lassan visszanyerik eredeti értéküket és fényüket és összeáll szépen amit összetörött egykor. A Gerbeaud Cukrászda és egyre több pesti épület régi fényében ragyog újra, a vendéglőkben és kávézókban, vagy boltokban pedig jobbnál-jobb magyar ételek-italok kaphatóak és nem minden esetben drágán!  Azt hiszem, hogy felsorolt borászok, ha tőlünk nyugatabbra születtek volna és ott  borászkodnának boraikat 5-10-szeres áron adhatnák mint jelenleg! De szerencsére ők magyar borokat akarnak készíteni Magyarországon, mert szeretik és hisznek ebben a helyben, az adottságokban és a (szőlőtermesztési) kultúránkban. Az utolsó korty bor íze a poharamban  épp olyan volt, mint a benyomásom az est hangulatáról. Nemes, visszafogottan elegáns mégis határozott, életigenlő és jókedélyű.

 

 

Résztvevő borászok, pincészetek:

 

Balassa István, Tokaj                          Ráspi, Sopron

Barta Pince, Tokaj                                Somlói Apátsági Pince

Bott Pince, Tokaj                                  St. Andrea, Eger

Bott Frigyes, Muzsla                           Kürt (Strekov, Szlovákia)

Csobánci Bormanufaktúra               Szászi Endre, Badacsony

Demeter Zoltán, Tokaj                       Szecskő Tamás, Mátra

Gajdos Pince, Eger                               Szentesi József, Etyek-Buda

Kaló Imre, Eger                                     Meinklang, Somló

Karner Gábor, Mátra                          Radikon, Olaszország

Királyudvar, Tokaj                              Takács Lajos, Somló

Kreinbacher Birtok, Somló              Tokaj Nobilis, Tokaj

Losonci Bálint, Mátra                         Tokaj Hétszőlő, Tokaj

Mauer Oszkár, Szerémség                 Vámos Attila, Eger

Orsolya Pince, Eger                               id. Franz Weninger, Horitschon

Pelle Pince és Párlatház, Tokaj         Wetzer Péter, sopron

Pók Tamás, Eger

Posta Borház, Szekszárd

Megosztás:

Magazin

Gasztro A Füred melléki szép borok - Balatonfelvidék

A Füred melléki szép borok - Balatonfelvidék

„A talajok változatossága sokféle egyedi zamattal ajándékozza meg a Balatonfüred-Csopaki régió borait.”   A legjobb Balatoni...

Kalendárium Szeptember - Szent Mihály Hava

Szeptember - Szent Mihály Hava

Jankovics Marcel: Jelkép-kalendárium Szeptember (részlet)   A régi római naptár márciustól számított hetedik...


Kulináris élvezetek Mandulakrémes golyók

Mandulakrémes golyók

Mandulakrémes golyók    

Kultúra Betyárvilág van megint!  - Esik eső... 3/3

Betyárvilág van megint! - Esik eső... 3/3

"Daliás jelenség volt a rövid nyakú Rózsa Sándor a nyeregben. Hiába, lóháton kevés ember tudott úgy ülni, mint ez a...


Partnereink & Termékeink Nektária Manufaktúra

Nektária Manufaktúra

"Napi egy alma távol tartja az orvost" mondja a népi bölcsesség. A Magyarországon termett almák nem csak friss fogyasztásra alkalmasak, de kedvező...

Programok HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN

HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN

  HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN     Április 13-án szombaton rendezték meg a címben szereplő...


Videótár

Gyűjteményünkben, humoros és ismertető videókkal egyaránt szeretnénk kedveskedni látogatóinknak. Reméljük Te is találsz kedvedrevalót, melyhez jó szórakozást kívánunk!

Partnereink & Termékeink
Szép tájaink
Bortúrák & Pálinkaházak

Teljes gyűjtemény >>
Pelle Pince, Tokaj

Pelle Pince, Tokaj

Pelle Pince, Tokaj

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Címkék

Csoki  ·   divat  ·   bor  ·   kolbász  ·   Pástétom  ·   pálinka

Bankkártyás fizetés

Bankkártyás fizetési szolgáltató:
CIB Bank Zrt.



Elfogadott kártyák:



Fizetési feltételek


Oldalunkon ú.n. cookie-kat használunk, hogy Önnek a lehető legjobb élményt nyújthassuk a böngészés során. Azáltal, hogy továbbra is használja oldalunkat, Ön elfogadja a cookie-k használatáról szóló Adatvédelmi Tájékoztatónkat. Elfogadom