Jankovics Marcel: Jelkép-kalendárium

Szeptember

(részlet)

A régi római naptár márciustól számított hetedik hónapja eredetileg csupán egy sorszámot kapott. E fantáziátlan sorszámnevet - latin September, September mensis {„Hetedik", „Hetedik hónap") akkor sem cserélték fel másra (kivéve egy rövid időszakot, amidőn a rossz emlékű Néró Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte cl), amikor hónapunk a kilencedik lett. Noha szeptember mind a földműves lét, mind a csillagászat és a naptár szempontjából jeles hónap, nem dúskál római ünnepekben.

…

A hónap régi magyar nevei: Mérleg hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérlegjegy szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az Őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje.

Szeptember 1.– Egyed napja, a búza és rozs vetésének ideje. Aki ezen a napon kezdte meg a vetést, az bő termésre számíthatott.

„Egyed, ha fenn hordót görget,

Jól terem jövőre földed.”

A disznók hízóba fogása is ekkorra esett:

„Ha elmúlt Egyed,

A jószág már ehet.”

Időjósló nap is egyben:

Ha szép az idő, akkor az ősz kellemes, a bor pedig jó ízű lesz. Ha esős, akkor bő kukoricatermésre és enyhe télre számíthatunk.

„Egyed (latin Aegidius, francia Gilles, angol Giles) a középkor népszerű szentje. Való életéről keveset tudunk. Görög származású bencés rendi szerzetes volt, aki Provence-ban, Arles környékén remetéskedett, majd ugyanitt monostort alapított, amelynek ő volt első apátja (t725 körül). Ez a hely lett később tiszteletének központja, s ő lett a köréje épült SaintGilles városka névadója. Nálunk és Angliában különösképp kedvelték, mindkét országban sok templomot és monostort szenteltek neki, így hazánkban a Szent László alapította somogyvári apátságot (1091), és a garamszentbenedeki apátság plébániatemplomát (1209), hogy csak a híresebbeket említsük.” (Jankovics M: Jelkép-kalendárium)

Szeptember 4.– Rozália napja:

„Rozália nevének viselőjét megoltalmazza

minden bajtól, járványos betegségtől.

Szeptember 5.– Lőrinc napja: az elkövetkező ősz hangulatát árasztja.

Az idő nyárból ősziesre fordul, minden jel az elkövetkezendő ősz időjárására utal. Ha szépen süt a nap, akkor minden bizonnyal kellemes, meleg őszre számíthatunk. A déli fekvésű szőlőkben pedig elkezdenek beérni a kései érésű szőlők.

Szeptember 8.– (Mária) Kisasszony: A XI. század óta Szűz Mária születésének emléknapja, a magyar néphagyomány egyik jeles napja.

„Sok helyütt nem is oly régen Kisasszony-napkor kimentek napfölkeltét nézni, hogy megpillanthassák Máriát a kelő Napban. A hiedelem a napistent szülő istenanya képzetében gyökeredzik. Mária a „hajnali szép csillag", „Napot szülő Csillag, szentséges Szűz Mária, kiből az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk támad". „

„A „kisasszony" a magyar népi hitvilágban rendszerint kísérteties lény, népmeséinkben ő az elvarázsolt tündér- vagy királykisasszony (fekete kisasszony, veres kisasszony). Valószínűleg ősvallásunk egyik természetfeletti nőalakját nevezték így. Boldogasszony és Kisasszony mint anya és leánya, vagy ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje, felismerhető az obi-ugor mitológia földanya-esthajnalcsillag-úrnő kettősében.” (Jankovics M.: Jelkép-kalendárium)

„Boldogasszony és Kisasszony mellett fennmaradt még egy hiedelmi nőalak is a magyar néphitben: a „szépasszony", Ez az ambivalens természetű női szellem lehetett ősvallásunk istennőtriászának harmadik tagja, aki a szűz és az anyaistennő (a Kisasszony és Boldogasszony) mellett a nimfa (hűtlen-hű szerető) „személyét" képviselte háromságukban.” (Jankovics M.: Jelkép-kalendárium)

A népi kalendárium szerint:

„Az időt Kisasszony napja,

Négy hétre előre szabja.”

Bizony, ha ezen a napon esik az eső, akkor a gazdáknak nem lesz jó idejük a vetésre.

A népi időjóslás szerint amilyen ezen a napon az időjárás, annak ellenkezője jellemzi majd az őszt. A hegyvidékeken ekkor azért imádkoznak, hogy ne köszöntsön be még az éjszakai fagy, mert akkor meleg őszre számíthatnak, melynek különösen a szőlősgazdák örülnek:

„Szeptemberi meleg éjszakák

Finom bort érlelnek.

Ha hidegre fordulnak Máriák,

Savanyúak lesznek.”

A dióverés kezdete is e napra esik.

A „Fecskehajtó kisasszony” elnevezés arra utal, hogy a fecskék és más költöző madarak ekkor kezdik meg vándorútjukat Afrika  

Terményvarázsló nap is szeptember 8-dika. A hagyomány szerint egyes vidékeken ekkor kezdték el vetni a gabonát. Sok helyen a gazda meg is szentelte a vetőmagot. Tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez sem szólva tette a dolgát. A munka végeztével az üres zsákot a magasba dobta, hogy a gabonája akkorára nőjön, amilyen magasra a zsák röpült.

Szeptember 28-án– Vencel napján, ha verőfényes napra ébredünk, akkor jövő tavasszal hasonlóan szép időt remélhetünk.

Szeptember 29.– Mihály napja:

„Szent Mihálykor keleti szél,

Igen kemény telet ígér.”

A népi jövendölés úgy tartja, ha a Szent Mihály éjszakáján a juhok és a disznók összefekszenek, akkor igen kemény tél ígérkezik, viszont, ha a fecskék még nem keltek vándorútra, akkor karácsonyig enyhe időre számolhatunk.

Szent Mihály napja az egész magyar nyelvterületen a gazdasági év nevezetes fordulónapjának számított, és a pásztorszerződéseknél, cselédszerződéseknél nagy szerepet játszott (ez volt az ún. „szegődtetés napja”). A legelőkről visszahajtják a falvakba a Szent György napján kihajtott állatokat, melyek gondviselését télire a gazdákra bízták, és megtörténtek az elszámolások, valamint az új szerződések megkötése is.  

Borszűrő Szent Mihály napjának is nevezik e napot, mivel az ország déli területein, ahol az év átlagánál már korábban megtörténtek a szüretelések, megforrt az újbor, és megkezdődhetett annak szűrése.

Sok helyen, így az Alföldön és Eger környékén is, a mai nappal kezdték meg a szüretet.  

Megkezdődik a szüret és vele együtt a mulatságok, őszi lakodalmak, vásárok is. Ettől a naptól tartjuk számon a kisfarsangot, mely egészen Katalin napjáig tart.