A 18-ik 19-ik század fordulója már hangos a határ a betyároktól tetteitől, elsőször Somogyban és a Bakonyban ott, ahol az új rend kezdett először lábra kapni. De nem kellett sokat várni és az alföldi betyárok is hallatni kezdték a hangjukat! 

Betyárromantika

   Ez az időszak a nyugat-európaiak ideje, gyarmatosítanak ott, ahol csak tudnak. A Habsburgok birodalma lassan de biztosan hanyatlik, nincs tengerentúli terület mellyel angol és francia kollégáiknak dicsekedhetnének, hát a Kárpát-medencét szemelik ki, mint a „vademberek” földjét.  Jön a német nyelv, közigazgatás, jezsuiták, konszolidáció. A barokk kort felváltja a klasszicizmus, rend fegyelem és katonáskodás a császári seregben...

   A felvilágosodás racionalizmusa után, a francia forradalom és napoleoni háborúk végeztével, mintegy ellenhatásként jelent meg a romantika a művészetekben és a társadalmi életben. Magyarországon eljön a reformkor, a nemzeti öntudatra ébredés időszaka.  Az addigi szerencsétlen bujdosókra, lótolvajokra is kezdtek kissé másképp nézni. Bizonyos szintig bennük látták a rendszerrel bátran szembeszálló, a szabadság mellettt kiálló, vitéz magyar legény képét. Bár véleményem szerint ez a pusztaromantika, a későbbi évtizedekben forrt ki teljesen, de előzményei már ekkor megjelenhettek.

Menekülő betyárok

   Megmozdult az ország nemesi és polgárosultabb rétege, reformokat követeltek és a magyar nyelv használatát az ország közigazgatásában. Kezdték felismerni, hogy a régi nemesi, rendi berendezkedés már nem az ország érdekét szolgálja, ha nem változik meg, akkor Magyarország lemarad és kimarad a nyugati típusú fejlődésből.  Megjelent a Habsburgok érdekeivel való szembehelyezkedés és a függetlenebb nemzeti létben való gondolkodás.  Az udvar szemében pedig a nyugtalanságés lázongás a császári tekintéllyel szemben. A betyárok kezdtek egyre pozitívabbnak tűnni, hiszen ők is szemben álltak a hatalommal, a jószág elrablása és a többi bűntett egyszerre csak „betyárcsínnyé” nemesült! Dobos Ilona például ezt írta Móricz regénye kapcsán: "A nemzeti elnyomás ellen küzdő betyárt nálunk Rózsa Sándor személyesíti meg, aki részt vett az 1848-as szabadságharcban."

   Természetes hogy a társadalomnak szüksége van hősökre, akikre fel lehet nézni, jó érzés olyan emberekről hallani, akik az elbizakodott, gazdag emberek, a hatalmasok ellen, a szegényekért küzdöttek. A betyárok esetében azonban, ha a korabeli tanúvallomásokat részletesebben megismerjük, jóval árnyaltabb kép bontakozik ki előttünk.  A való világban vidéken, a betyárok szállásain nem voltak ilyen romantikus és nemzeti hévvel átitatott érzemények. A valóságban ennek az életmódnak nem sok köze volt a nemzeti öntudat ébredéséhez és még kevésbé a társadalmi fejlődés igényéhez. 

Betyárok találkozója a csárdában

   A betyárokon kívül azonban másokat is érintett az újonnan kialakult helyzet. A helyi kisbírók rendőrfőnökök, persecutorok sem voltak már olyan biztosak abban, hogy a szegénylegényeket minden áron össze kell fogdosni és katonának vagy bitófára kell adni őket. Nem valószínű, hogy népszerűbbek lettek volna általa a szegény falusi lakosság körében, viszont ha kicsit elnézőbbek még konkrét anyagi hasznot is remélhettek. Ez ugyan kevésbé felemelő része a puszta varázsának de erős a gyanúm, hogy a XIX. század első felében (is) virágzott a megvesztegetés és a seft.   A helyi tisztviselő idővel rájött, hogy abból nincs sok haszna, ha összefogdossa és kiszolgáltatja ezeket a kószákat a császári itélőszéknek, viszont annál jövedelmezőbb hajszolni őket hegyen-völgyön és éveken át! Addig megvan a jó felügyelői, hivatali állás és addig megvan a jó marha vagy birka is. Feljegyzés is van egy megtörtént esetről:

Póka kapitány a rablók között

„Nagy Tóth Samunak Csomorkányon szélmalma állt. Gazdag embör vót. Ëgy alkalommal ökröket adott el a vásárban, és sok pézt vitt haza. Akkor éccaka körülfogták a bëtyárok a tanyáját, és bekiabáltak, hogy

– Add ki a pénzt!

De az öreg nem adta. Ekkor a bëtyárok belüvöldöztek. A csecsemő a bölcsőben vót, még a paplanát is érte a golyó. Nagy Tóth Samu visszalűtt. A bëtyárok nem is mertek bemönni.

Nagy Tóth Samu möghallotta Póka kapitány hangját a haramiák között. Amikor oszt elvonultak, kimerészködött és möggyőződött rúla. Póka, aki nagyon mulatós embör vót, és ezért köllött neki a péz, csakugyan ott vót köztük.

Nagy Tóth Samu tekintélyös öreggazda vót, mint mondtam. Másnap oszt bepanaszolta a dógot. Nagy Sándor főkapitány fölszólította Pókát, hogy

– Magad légy a bírád, mert a földi bíráknál irgalmasabb az Isten!

Póka hazamönt, és főbe lűtte magát. A bandáját Farkas Jancsi vezette. Nagy Tóth Samu az eset után mögzavarodott, és nímöt vezényszavakat kiabált. A kutyáit pedig mind fölakasztotta a kútgémre, amiért nem ugattak.”

(Tóth Ernő)

Borbély István – rablógyilkosság, rablások és lopások miatt halálra ítéltetett. Borbély Istvánt a legkegyetlenebb zsiványok között tartották számon, halálbüntetés járt tetteiért. Letzter Lázár fotográfus örökítette meg az 1870-es években.

A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből (Leltári sz.: T 21244)

   Tisza Miksa kötetében a tolvajok és betyárok osztályozásáról 1868-ban ezeket találjuk: Rablók: legaljasabb gonosztevők. Tolvajok: főleg jószágot loptak, és átbélyegezték. Kapcabetyárok: minden ingóságot elloptak, amit találtak. Futóbetyárok: megugrott katonák, kis tolvajok, akik főleg útonállással foglalkoztak, és nincs állandó garázdálkodási területük, vándorolnak. Katona Imrét idézzük: "A magyar nyelvben a törvényen és társadalmon kívüli életre kényszerült személyeket többféle névvel is illetik: bujdosó, duhaj, dúló, járkáló, szegénylegény stb. ezek közül kétségkívül a betyár szó és különféle képzett vagy összetett alakjai (betyárkodik, betyáros, betyárság - betyárbecsület, betyárélet, betyárvilág, betyárvirtus - futóbetyár, kapcabetyár stb.) a legismertebbek."

Munkácsy Mihály: Búsuló betyár

   A régi világ a pusztán is erjedésnek indult és ahogy lenni szokott ha egy hatalom gyengülni kezd, egyre inkább tér nyílt a piszkos ügyletekre. A forradalom után az inspectornak kiküldött stájer vagy cseh hivatalnokok, az ún. Bach huszárok sírva törték a magyar nyelvet és próbáltak valahogy urai maradni a helyzetnek passzív ellenállás alatt. A „szervezett” bűnözést” most lehett úgy tálalni mint valami titkos ellenállást a labancokkal szemben. Elmondhatjuk, hogy a reformkortól a kiegyezésig tartó időszak volt gyakorlatilag a betyárvilág fénykora és ennek a világnak a csillaga avagy legszebb virága Rózsa Sándor!