Figyelem!



A HungaricumShop.com elkötelezett híve a kulturált alkoholfogyasztásnak. Szeszesital fogyasztása és árusítása 18 éven aluliak számára a törvényi előírásoknak megfelelően tilos. Sajnos így kiszolgálni sem tudjuk őket.



Elmúltam már 18 éves

Telefonos
rendelés:
+36 30 955 0558

Bejelentkezés



Elfelejtett jelszó • Regisztráció

Főoldal  •

Kínálatunk  •

Rólunk  •

Üzletünk  •

Galéria  •

Magazin  •

Videótár  •

Kapcsolat

ENG  • HUN

Spórolja meg a kiszállítás összegét és vegye át rendelését személyesen üzletünkben Budapesten! Címünk: 1053 Budapest, Veres Pálné utca 30.

Régi magyar mulatságok (részlet)

 

A korosabb nemzedék talán még emlékezik a szőlőpásztor-ra, a kerülő-reakit a szőlő zsendülésekor alkalmazott a hegyközség, vagyis a szőlőtulajdonosok testülete. Arra kellett vigyáznia, hogy szőlőérés idejétől a szüretig se madár, se ember ne „tévedjen” be a szőlőhegyre. A madárral még boldogult: elhessegette – rendszerint a piricské-vel, közkeletűbb szóval: a kereplővel –, de a jómadarakkal már nehezebb dolga volt, nem egy esetben kellett törvénykézre adni a dézsmálókat. Csak akkor lett újra szabad terület a szőlő, amikor – mint régen mondták – „megeresztették a hegyet”, egyszóval kitűzték a szüret napját.

 


 

A szüret eredete egyidős a mítoszokkal. A boristen, a görögök Dionüszosza a főszereplője, aki megajándékozta az emberiséget a szőlő megerjedt levével: a borral. S mint ahogy a szüret főbb műveletei és annak eszközei évszázadokon át alig-alig változtak, nem nagyon változott e mindig közösségben végzett munkához fűződő szertartás: a szüreti mulatság, amely a boristennek szóló hálaadásból lett a termés betakarításának ünnepélyévé. De a szüret mint „végző” munka félig ünnep önmagában is. S hogy vígabb legyen, arról maga a szőlő gondoskodik, akár édes gyümölcsét, akár levét, a mustot vagy a bort kínálva kóstolgatásra. És az ember – no meg a bor – természetéből következik, hogy minden nép azonos formaságok között vidámította meg e műveletet: dallal, örömkiáltásokkal, felvonulással, tánccal, mulatsággal.

 

A magyarság a szőlőt és a bort honfoglalása előtt is ismerte, szőlőművelő azonban inkább csak letelepedése után lett. De bizony sok szüret is eltelt addig, amíg magáról a szüreti mulatságról is megtudunk valamit. Nem mintha nem lett volna. Volt. Volt bor is, sok is, és jellemző az, amit Kávássy Jób írt Batthyány Boldizsárnak 1576-ban kelt levelében

„[Kevéske szőlőm termett, bor alig, de csak biztogatnak], a vizet is jó meginnunk, mert az Isten nemcsak arra teremtette a vizet, hogy mossanak vele, [hanem az ivásnak okáért is].”

 

Az urak borát azonban a föld népe nevelte. S mivel szüretkor volt esedékes a különféle borszolgáltatás, elsősorban a dézsma, természetes, hogy nem a mulatságon járt az esze. S hogy mi volt a dézsma, megmondja nekünk az 1700. évi tokaji rendtartás is:

„A bor-dézma eleitül fogvast egy volt, most is egy vagyon [változatlanul], mindenek: lakosok, [idegenek], a váras szőlő hegyekről valamennyi szin bor lészen, a [földesur] számára… tartoznak… minden ötödik csebert… adni.”

Legkorábbi forrásaink is e szolgáltatásokról, nem pedig a szüreti mulatságról beszélnek. A mulatságra vonatkozóan csak a XVIII. század végéről tudósítanak a történeti emlékek, de bízvást feltehetjük, hogy öreg szokásokról beszélnek.

E források egyike az úri szüretről ad számot. Kisfaludy Sándor – akinek szerelmi regénye Szegedy Rózával 1795-ben éppen egy szüreten veszi kezdetét – a „Csobánc” című verses elbeszélésében így verselt a szüretről:

 

Bő, víg s népes volt Badacson

Az akkori szüretben:

Mozgott, hangzott az egész hegy

Fenn és alatt, kinn és benn.

Urai és asszonysági

Veszprím-, Somogy-, Szalának

Ifjai és leányai

Mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak,

Hogy a bércek ropogtak,

Kongtak a még üres hordók,

Az ostorok pattogtak.

Harsogtak a tárogatók,

A hegedűk zengének,

Szól a duda, tapsolt a tánc,

S a sarkantyuk pengének.

 

A 'Badacson'

 

 

A szüreti kezdő napot a szőlő érettsége szerint kialakult százados hagyomány alapján, tájanként azonban változóan tűzték ki. Így Eger vidékén szeptember 29-én, Mihály napján, a Dunántúlon Terézia napján, október 15-én, Miskolc környékén október 18-án, Lukács napján, Tokaj-Hegyalján Simon Juda napján, október 28-án tartották. Puskaropogás, vagy ha volt, mozsárdörgés adta meg a jelet a szüret megkezdésére.

 

A fürtöket főképpen nők, legények, sőt esetenként gyermekek szedték. Késsel, kacor-ral, kusztorá-val vágták le az indáról, sajtár-ba, ritkábban kosárba rakták. Ebből a férfiak gyűjtötték össze hátiputtony-okban, és a pincéhez vagy a borház-hoz hordták, ahol aztán nyitott hordóba vagy fakádba öntötték. A fakádakban sulyok-kal, törőfá-val „muskolták, csomoszolták, dömöckölték”. Innen került ezután ataposókád-baMert bizony lábbal taposták ki – természetesen férfiak – a szőlő levét, hisz borsajtó nem sok helyen volt. S ott is inkább a törköly kipréselésére, illetve ennek vízzel való felöntéséből készült „máslás” vagy „lőre” készítéséhez használták. A taposókádból szűrőkosár-on át bocskő-ba vagy sajtár-ba folyt a lé, ezekből töltötték át aztán a színmust-ot a hordókba.

 

Persze hogy nem volt ez csendes munka, mint az aratás. Közben tréfa, nóta járta.

A szüret végeztével a vincellér – vagyis a szőlőmunkásokra felügyelő, a szőlőmunkát s magát a szüretet is irányító szakmunkás – fejére cifra kalapot csapott, jobbjára szőlőfürtökből font koszorút húzott, baljába szőlővel díszített botot fogott, s elindította a nótázó szüretelők menetét. Néha vidám muzsikaszóval érkeztek meg a borházhoz. A vincellér itt a földre csapta a kalapját, és a szüret befejeztét jelentő cirkalmas beszámoló után a koszorút a gazdasszonynak, a botot pedig a gazdának adta át. Ezt követően ebédhez vagy vacsorához ültek, amelyen általában juhhúsos kása és – mi sem természetesebb – bor járta. A lakmározás után pedig táncra perdültek. A ceremónia azonban tájanként változott. Másként adták meg a módját.

 

Hegyalján pl. emígy: a szőlő leveleivel és fürtjeivel jókora „szüreti fát” készítettek, és ezt nem a pincéhez, hanem a gazda házához vitték el. Előtte maskarába öltözködve az a pár haladt, amely legutoljára végzett a szedéssel. Körülöttük bokrétás legények. A szüreti fa mögött sorjáztak nótázva a szüretelők. Énekükbe a szőlőpásztor bele-belecsattogtatta „piricskéjét”, madárhessegető szerszámát. A házhoz érve a szüreti fát itt is beszéd kíséretében adták át a gazdának, aki szintén megvendégelte az egész társaságot.

 

A kisgazdás hegyközségekben a falu kocsmájában közösen tartották meg a szüreti mulatságot, amelynek bevezető mozzanata a toborzás volt. Ünneplőbe öltözött – gyakran lovas – legények és kocsin ülő, ünneplő ruhás leányok kísérték azt a kocsit, amelynek közepén fején papírkoronával, kezében hatalmas, szőlőfürtös botot tartva áll a nagy bajuszú, szakállas szőlő- vagy borkirály. S hogy a hívogatás kurjongatással, nótaszóval, muzsikával járt, az csak természetes. Ki-ki a menethez csatlakozott, úgy vonultak be a kocsmába, s tartották meg a szüreti mulatságot.

 

Egyes városokban még ünnepélyesebb keretek között zajlott le a szüreti mulatság. Így pl. Budán is. Csaplovics János „Képek Magyarországról” című, 1829-ben megjelent művében így festette le:

„Reggeltől estélig puffognak közel és távol a muskéták, mozsarak, ágyúk, este számtalan rakéta emelkedik a levegőbe, kisebb és nagyobb tűzijátékok versenyeznek, és hangosan zeng a vidám ének és örömkiáltás minden utcán és úton. Ezen barátságos ünnepnek a koronája pedig az u.n. szüreti koszorú… Ha vége a szüretnek, majd mindegyik tehetősebb szőlősgazda… összegyűjti vincellérjeit és cselédségét, hogy szőlőfürtökből és szőlőlevelekből nagy koszorút készítsenek… és ezt a férfiak rudon a szőlőhegyről a városnak azon részére viszik, ahol a gazda háza van… [Közöttük sok] bohóskodó, táncos, álarcos, no meg valódi vagy látszólagos részeg… a nézőket és a kísérőket borral kínálják, és megtöltik a várost örömkiáltásokkal. Haza érve aztán felakasztják a koszorút, lámpához hasonlóan, az erre a célra meghatározott szoba közepére, és vidám tánc, lakoma… fejezi be ezt az ünnepet, általában a következő napnak a hajnalán.”

 

Csaplovics egyébként megemlékezett a híres tokaji szüretekről is. Többek között ezt írja:

„A tokaji szüret… valóságos nemzeti ünnep… Az ország nagyjai, a nemesség családostól, szőlőhegy tulajdonosok, [borkereskedők] özönlenek ezen ünnepre… Vendégeskedés, tánc, játék és a mulatságnak minden fajtája váltakozik… Legények és leányok jönnek össze a legkülönbözőbb megyékből: itt magyarok Hegyalja környékéről, ott németek a Szepességből, amott… szlovákok más környékről, és mindegyik csoport énekeli a maga népdalait anyanyelvén.”

 

Nevezetes szüretek voltak Fóton is, Fáy Andrásnál. Vachot Sándorné számolt be az 1843-as szüretről, amelyen vele együtt Deák, Kossuthék, Vörösmartyék, Bajzáék vendégeskedtek. Visszaemlékezésében érdekes dolgot említ:

„Végre, hogy legyen koronája a kedélyes szüreti mulatságnak, Deák Ferenc arra kérte Vörösmartyt, olvasná föl nagyhatású költeményét, mely megelőző évben itt nyerte címét, s itt olvasták föl legelőször, s Vörösmarty nagy tetszésnyilvánítások mellett, feledhetetlen szépen olvasta föl a »Fóti dal« című költeményét.”

 

Gyöngyözésre váró fürtök

 

Olvassuk el mi is e híressé lett, évtizedeken át szavalt, meg is zenésített versnek két szakaszát:

 

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az,

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

 

Hejh barátom, honfi társam

Bort igyál.

Víg, komor vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv,

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

 

(Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár - Bogdán István: Régi magyar mulatságok)

Megosztás:

Magazin

Gasztro A Füred melléki szép borok - Balatonfelvidék

A Füred melléki szép borok - Balatonfelvidék

„A talajok változatossága sokféle egyedi zamattal ajándékozza meg a Balatonfüred-Csopaki régió borait.”   A legjobb Balatoni...

Kalendárium Szeptember - Szent Mihály Hava

Szeptember - Szent Mihály Hava

Jankovics Marcel: Jelkép-kalendárium Szeptember (részlet)   A régi római naptár márciustól számított hetedik...


Kulináris élvezetek Mandulakrémes golyók

Mandulakrémes golyók

Mandulakrémes golyók    

Kultúra Betyárvilág van megint!  - Esik eső... 3/3

Betyárvilág van megint! - Esik eső... 3/3

"Daliás jelenség volt a rövid nyakú Rózsa Sándor a nyeregben. Hiába, lóháton kevés ember tudott úgy ülni, mint ez a...


Partnereink & Termékeink Nektária Manufaktúra

Nektária Manufaktúra

"Napi egy alma távol tartja az orvost" mondja a népi bölcsesség. A Magyarországon termett almák nem csak friss fogyasztásra alkalmasak, de kedvező...

Programok HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN

HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN

  HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN     Április 13-án szombaton rendezték meg a címben szereplő...


Videótár

Gyűjteményünkben, humoros és ismertető videókkal egyaránt szeretnénk kedveskedni látogatóinknak. Reméljük Te is találsz kedvedrevalót, melyhez jó szórakozást kívánunk!

Partnereink & Termékeink
Szép tájaink
Bortúrák & Pálinkaházak

Teljes gyűjtemény >>
Maurer Oszkár

Maurer Oszkár

Maurer Oszkár

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Címkék

Csoki  ·   Pástétom  ·   pálinka  ·   bor  ·   divat  ·   kolbász

Bankkártyás fizetés

Bankkártyás fizetési szolgáltató:
CIB Bank Zrt.



Elfogadott kártyák:



Fizetési feltételek


Oldalunkon ú.n. cookie-kat használunk, hogy Önnek a lehető legjobb élményt nyújthassuk a böngészés során. Azáltal, hogy továbbra is használja oldalunkat, Ön elfogadja a cookie-k használatáról szóló Adatvédelmi Tájékoztatónkat. Elfogadom