HUNGARIKUMOK ÉS NEMZETI ÉRTÉKEK A PARLAMENTBEN

Április 13-án szombaton rendezték meg a címben szereplő rendezvényt a címben szereplő rendkívül illusztris helyszínen, melynek fővédnöke dr. Lezsák Sándor az országgyűlés alelnöke és melyre  a HungaricumShop is meghívást kapott!

Az idén negyedik alkalommal megrendezésre került esemény fő témaköre Az UNESCO szellemi kulturális örökségei között szereplő magyar vonatkozású elemek úgymint: a Mohácsi busójárás, maszkos télűző szokás, Matyó népművészet - egy hagyományos közösség hímzéskultúrája, Solymászat, mint élő emberi örökség, a Táncház módszer, mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje.  Ez hát a rejtély kulcsa, miért jutottak be a busók kereplőikkel a Parlament épületébe. Nem tiltakozni vagy jogokat jöttek követelni, hanem bemutatni a kárpát-medencei magyar kultúra sokszínűségét éppúgy, mint a többiek, a matyók vagy a palócok Hollókőről sőt, még a határon túlról Torockóról is érkeztek, hogy hirdessék élő örökségünket.

A másik témakör az UNESCO Világörökség részét képező tájak voltak : Budapest Duna-partok, Budai Várnegyed és az Andrássy út, Hollókő ófalu és környezete, az Aggteleki-karszt és a Szlovák Karszt barlangjai, az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete, Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta, Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője, Fertő/Neusiedlersee kultúrtáj, a Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj.

A szellemi és kulturális örökséghez kapcsolódóan nemzeti értékeink közül a Herendi Porcelánmanufaktúra és nem utolsó sorban a magyar pálinka és törkölypálinka bemutatása is a programsorozat kiemelt részét képezte.

Érkezésemet a Kossuth téren zajló munkálatok és a rengeteg turista nehezítette némiképp, de végül sikerült megközelítenem az „objektumot” majd a biztonsági rendszeren való átjutást követve beléphettem a tavaszi napfényben fürdő előcsarnokba. Egy gyors tisztelgés a korona előtt, épp egy időben a díszőrséggel majd nyomás a felsőházi terembe, hiszen a rendezvény már elkezdődött!

A kupolát a teremmel összekötő folyosón kiállítás volt látható gyermekrajzokból „így látom a parlament épületét” címmel.

A nyertes alkotások között egészen komoly művek voltak! Ilyenkor azért megnyugszom egy kicsit, hogy az új generáció is sok tehetséges emberpalántát rejt magában.

Az országgyűlések helyszínéül szolgáló terem körül futó körfolyosón a program részvevői mutatkoztak be az asztaloknál.

Az első asztal ahová léptem a Magyar Solymász Szövetségé volt. A beszélgetés során kiderült miért is foglal el ilyen kitüntetett helyett a solymászat, mint élő emberi örökség a magyar kultúrában illetve miért jegyezték be a magyar solymászatot a világörökségek sorába. Magát a solymászat kialakulását kb. 4000 évre becsülik, tehát igen ősi tevékenységről, vadászati módról van szó! Eredetét pedig az Ural- Altaj valamint Mongólia területére teszik. Ami kimondottan figyelemre méltó, hogy a solymászat magyar közvetítéssel került Európába! Számos középkori európai udvarban magyar solymászokat alkalmaztak tehát mondhatjuk, a magyar solymászat az európai kultúra részévé vált és általunk terjedt el nyugaton. Bizonyos mértékben pedig hidat képez a keleti és nyugati kultúrák között, melynek közvetítői a magyar solymászok voltak. A modern korban a Magyar Solymász Szövetség 1938-ban jött létre és így az egyik legkorábbi alapításúnak számít. Aki többet szeretne tudni a solymászatról annak mindenképpen érdemes ellátogatni a www.solymászat.hu oldalra.

Következezett a Matyó Népművészeti Egyesület, ahol gyönyörű szép hímzéseket és festett bútorokat állítottak ki, ahogy ez illik. Egyébként a rendezvényen matyó néptáncosok is felléptek a róluk készült videót a Facebook oldalunkra tettem fel.

Úgy gondoltam legfőbb ideje bemennem az előadásokra, azonban a szomszéd asztal körül annyian tolongtak, hogy először nem is láttam mi keltette fel az érdeklődést ennyire. Szerencsére rövidesen eloszlott a tömeg így kihasználtam az alkalmat, hogy közelebbről megcsodáljam Englert Antal népi iparművész, maszkfaragó mester által készített busóálarcokat.

Az asztalon látható fegyvermester oklevél kapcsán beszéltünk arról, hogy a maszk, az álarc tulajdonképpen pszichológiai fegyver, mind valós mind átvitt értelmében. Elég csak a természeti népek arcfestésére, de akár a szamurájok sisakjára gondolnunk. A magyar nyelv pedig mint mindig, nagyszerűen fogalmazza meg ezt a viselkedést, stratégiát, gondoljunk csak az alakoskodókra vagy a képmutatókra. A maszk, az álarc azonban nem feltétlenül valami csalfa dolog kifejeződése csupán. Az álarc egyúttal véd is minket és a maszkok segítségével a bennünk rejtőző elfojtott ösztönöket és érzelmeket is „kiültethetjük” az arcunkra, anélkül, hogy ezzel másnak ártanánk. Van igazság abban, amit a mester mondott: Addig jó, amíg készítünk magunknak maszkokat, addig magunkba nézünk néha…

A kellő önvizsgálat után készen álltam, hogy belépjek a terembe és a Világörökségről, azon belül a magyar nemzeti értékekről okosodjam kicsit és legjobb tudásom szerint közvetítsem azt a nagyérdemű felé.

A világon összesen körülbelül 1000 helyszín szerepel az UNESCO világörökség listáján az épített környezettől a természeti értékekig különféle alkategóriákba csoportosítva. A két végpont között pedig középen van egy harmadik főkategória az ún. kultúrtájak találhatók. Magyarországon az épített környezetbe tartozik a Zsolnay Kulturális Negyed, melyről egyébként éppen most készítek egy rövid ismertetővel egybekötött fotógalériát, ami nemsokára elérhető lesz a HungaricumShop-on is. A világörökség részét képező egyetlen magyar természeti környezet az Aggteleki-karszt képződménye.

Kultúrtájak közül összesen 81 került bejegyzésre a világból, melyek tulajdonképpen olyan vidékek, ahol a természeti környezet és az emberi tevékenység évszázadok alatt hatottak egymásra és végül szervesen összefonódtak. Ilyen értelemben kultúrtáj a Hortobágyi Nemzeti Park területe is, hiszen azt a magyar pásztortársadalom, a külterjes legeltetés alakította. Tokaj-Hegyalját pedig a majd 1000 éve létező szőlészet és borászat formálta és hozott létre egy új minőséget a hegyvidéken.

Magyaroszágról az osztrákokkal osztozva a Fertő/Neusiedlersee vidéke is besorolásra került. Itt nem lehet egy konkrét tevékenységet kiemelni, azonban a vidék már a legősibb koroktól lakott volt, ahol a népesség viszonylagos biztonságban lehetett a külső támadásokkal szemben. Így kialakult egy jellegzetes halászati kultúra, valamint a falusi-paraszti építkezés. A vidék a római korban is viszonylagos jelentőséggel bírt, így nem véletlen, hogy egy Mithrasz szentélyre bukkantak itt. A későbbiekben mindehhez adódott egy főúri arisztokrata életmód megjelenése is, ami minden bizonnyal Bécs közelségével magyarázható. Elég csak a fertődi Eszterházy kastélyra gondolnunk. Hollókő-Ófalu esetében pedig a falu szinte teljesen érintetlenül megmaradt 17 - 18. században kialakult épületeinek a megóvása a cél.

A világörökségek után Dr. Simon Attila a Herendi Porcelánmanufaktúra vezérigazgatója következett, hogy a manufaktúra (és nem gyár!) múltjáról, jelenéről és a képviselt szemléletről beszéljen pár szót. Talán kevesen tudják, hogy Herend a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája, a körülbelül 780 alkalmazott pedig résztulajdonosa a vállalkozásnak. Legnagyobb megrendelők az Egyesült Államok és Japán, valamint Európában Olaszország és az Egyesült Királyság.  A manufaktúra működésében alapvető a kézműves technológia, a kézműves szemlélet, magukra kultúra- és értékteremtő közösségként tekintenek, illetve tevékenységük erre irányul. Ehhez kapcsolódik még egyfajta társadalmi felelősség, mely elsősorban a hazai és európai értékek képviseletét, gazdagítását jelenti, valamint egyfajta szolidaritás, ami leginkább abban érhető tetten, hogy a termékeiket ma már minden réteg számára szeretnék elérhetővé tenni és nem csak az elit számára készítenek használati eszközöket, dísztárgyakat.

A Herendi manufaktúra egyébként a Pick Szegeddel, a Tokaj Kereskedőházzal és a Zwack Unicum Rt-vel közösen a Hungarikum Klub alapítója is. Dr. Simon Attila méltatta a hungaricumok védelméről szóló törvény jelentőségét, ugyanakkor iparjogvédelem hatékonyabbá tételét valamint a hungarikumok hamisításnak szigorúbb büntetését javasolta.

A következő előadás témája egy igen népszerű ital a pálinka volt, amit Mihályi László a nagytekintélyű Pálinka Nemzeti Tanács elnöke tartott. Mivel a pálinka történetébe és a pálinkával kapcsolatos szabályozásba korábban már volt szerencsém elmélyedni, úgy döntöttem, kiosonok és meglátogatom a folyosón a még visszamaradt bemutatókat.

A hollókőikkel bánatomra csak röviden válthattam pár szót, mert valami TV-sek készültek riportot készíteni velük, viszont felhívták a figyelmemet, hogy április 27-28-án az ország minden tájáról érkeznek pincészetek, borászok a hollókői borkóstolóra és szeretettel elvárnak, ha lesz időm. Mindenképpen igyekszem ott lenni!

Rábai Zsanettel a Herendi Porcelánmanufaktúra festőjével már hosszasabban volt szerencsém elbeszélgetni az előadásnak köszönhetően pedig már némi háttértudással a fejemben. Herenden egyébként az üzem mellett természetesen bemutatóterem, múzeum is van illetve egy nagyon jó kis kávézó, ahol különféle programok és koncertek kerülnek megrendezésre.

A  terem bejárata előtt  népviseletbe öltözött jó kedélyű és barátságos emberek készültek a bevonulásra, hogy megtartsák a rendezvény befejező előadását a határon túli, Romániában található Torockó magyar lakta település történetéről, szokásairól és  jelenben való megmaradásukról. Mára magyarlakta szigetként élnek a környező román települések között, rendkívül gazdag és szép népművészetükkel, hagyományaikkal. Annyit mondok, mindenkit szeretettel várnak! Engem a gyönyörű vidék és az emberek sugárzó pozitív életszemléletén túl, még valamivel sikerült rávenniük, hogy minél hamarabb utazzak Torockóra, mégpedig azzal a díjnyertes szilvapálinkával, amit a rendezvény végén, elutazásuk előtt kínáltak, és amit sosem felejtek immár! 

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen a Parlamentben, de annak még inkább, hogy a magyar kultúra és hagyomány értékei az ún. hungarikumok kapcsán ma már nem arról van szó, hogy tenni kellene valamit, hanem arról, hogy él működik és halad előre az a szándék, melyet néhány éve még csak pár ember tartott életbe és  karolt fel!

Gömöri Csaba

2013 április 15.